OLD

 

                                     

A község leírása:

Old Baranya megyében, a siklósi kistérségben, közvetlen a horvát határ mellett elhelyezkedő kisközség, ami a nagyharsányi közös önkormányzati hivatalhoz tartozik.

 

Természeti viszonyok

 

Old az Alföld nagytáj, Drávamenti-síkság középtáj Dráva-sík kistájába tartozik.

 

Domborzata a tájtipológiának megfelelően síksági, 96-110m közötti tszf.-i magasságú, tökéletes síkság. A felszín 50%-a ártéri síkság, a futóhomokkal fedett hordalékkúp-síkság jellegű, magasabb részére települt a falu, mivel árvízmentes szigetet alkot. Legjellemzőbb felszíni formák az elhagyott meanderek.

 

Éghajlata Old már a meleg, mérsékelten nedves klímájú keleti területre esik. A leggyakoribb szélirány ÉNy-i, de nem elhanyagolható a főként ősszel jelentkező DK-i, K-i szél sem. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s. A csapadék évi átlag mennyisége 680-700 mm, az évi átlag hőmérséklet 10,6-10,8oC.

 

Vízrajz: Felszíni vízfolyása a Lanka-csatorna. A település közigazgatási területén számos holtág, csatorna és kisebb vízfolyás található még.

 

Talaj: A Dráva menti holocén kori ártéri üledék képezi az alapkőzetet, melyre a folyamatos kiöntések révén a nyers öntéseken öntés réti talaj képződött. A réti talaj a magasabb szervesanyag tartalmának köszönhetően V. talajminőségi kategóriájú, laza szerkezetű. Homok a belterülettől ÉK-re található.

A település leírása

 

A település teljes területe 1407 ha. Központi belterületének nagysága 44 ha, de két különálló településrész is Oldhoz tartozik, Eperjespuszta 16,7 ha, Tótokföldje 15,1 ha területtel.

A laksűrűség mindössze 4,8 fő/ha, a megyei átlagnál (8,07) jóval alacsonyabb.

 

Északról Siklósnagyfalu és Egyházasharaszti, Keletről Kásád, Nyugatról Alsószentmárton a szomszédos települések, Délről pedig Horvátország határolja.

Településszerkezet, területfelhasználás:

 

A Dráva mentén a települések a mocsaras vidékből kiemelkedő ormokon, hátakon jöttek létre. (A nevét is erről kapó szomszédos Ormánsághoz hasonlóan.) A mai Old falu is egy ilyen É-D irányú kisebb földháton épült egyutcás útifalu. Jelenleg zsáktelepülés, a Dános-csatorna vonalában véget ér az országút, de a „kövesutak” világa előtt sűrű úthálózat kapcsolta össze a szomszédos községekkel, amelyek közül a legfontosabbak a ma egyedüli Egyházasharasztiba vezetőn kívül a Kásád és a most Horvátországhoz tartozó Torjánc felé irányulók voltak.

A falunak nincs középpontja, lineáris tengelye mellett sorakoznak házai. A főutca vége kiszélesedik, régen ez a házakkal övezett, háromszög alakú tér az állatok éjszakai őrzésére szolgáló legelő volt. A templom alig észrevehető, a türelmi rendelet előtt emelt épületet az utcai házsor mögé rejtették, bár tornya magas, csak messziről látható, az utcán haladó észre sem veszi.

A főutcából kiágazó két kisebb utca 20. századi kialakítású, egyik a (már részben felszámolt) cigánytelep, a másik a majorság és a volt határőrlaktanya (ma különleges iskola) területét tárja fel.

 

A közigazgatási területhez tartozó, de megközelíthetetlensége miatt abszolút önálló két településrészt: Eperjespuszta és Tótokföldje 1920 és 1930 között hozták létre, a délvidékről érkezett (részben elüldözött) magyarok letelepítésére.

Eperjespuszta szintén egyutcás, kétsoros, vagyis mindkét oldalán beépített teljesen szabályos útifalu. Tótokföldje a topográfiai adottságok – az út egyik oldala mellett mélyebben fekvő, vizenyős terület – miatt csak egysoros beépítésű, de a félutca mindkét végén egy-egy beforduló rövid házsorral.

 

Településkép:

 

A vidék teljesen sík terepén már távolból jelzi Oldot magasra emelkedő karcsú templomtornya, de a településre beérkezve a faluképet már csak a széles utca enyhén ívelő vonala mentén szabályos rendben álló lakóházak sora határozza meg. A főutca 18-20 méter széles közterület mentén az előkert nélküli, és szinte kivétel nélkül oromfalas, megközelítőleg azonos tömegű lakóházak és a tömör kerítések egységes térfalakat biztosítanak, amelyet a keskeny zöldsávokban ültetett, nem egységes, és zömmel kislombú fák sem takarnak.

A falu végén a szélesedő főutca két oldalának házsora háromszög alakú teresedést eredményez, a nagy füves tér lezárása a varázslatos, ligetes drávamenti táj. 

 

Az önálló két kis településrész a magárahagyottság mintája. A szinte teljesen elzárt, alig megközelíthető Tótokföldje és Eperjespuszta folyamatosan pusztul, lakói alig maradtak. Pedig az egyidőben, azonos igények alapján épített lakóházak egységes utcaképei a környék gyöngyszemei lehetnének.

 

Tótokföldje 1930-ban még 100 fős lakosságának 22 egykori lakóházából 6 már eltűnt, összedőlt; a megmaradtak fele pedig lakatlan. A növényzet elvadult, a kertek gondozatlanok, a régi iskola romos, a mellette álló haranglábat benőtte az iszalag…  Az egységes tervek alapján, de mégsem egyformára épített házak csak erre a falucskára jellemzők. A természeti tájba illesztésük mintaszerű, amit fokoz, hogy az utcának csak az egyik oldala beépített, a másik ligetes erdő vízfoltokkal. A régi lakosok virágzó telepének gazdasági alapja a messze földön híres oldi paprika volt, melyet a déli határszél meleg éghajlata az országban elsőként érlelt meg itt. A még romjaiban is szép falucska ma lehetőséget kínál a drávai turizmusnak.

Eperjespuszta hasonlóan elhagyatottságban pusztul, bár telkeinek egy részén ma is élénk gazdasági tevékenység folyik. A mértani szabályossággal kialakított utca és telekszerkezet mellett a falukép változatos gazdagságát eredményezi a lakóépületek váltakozóan utcával párhuzamos, illetve utcára merőleges tetőformája.

 

 

Forrás: Településrendezési terv 2005

 

Az Országos Méhész Egyesület 2011-ben időjárás állomást telepített, mellyet az alábbi internetes címen lehet megtekinteni: www.időkép.hu

Naptár
Diavetítő